Sziasztok!

Pont most fejeztem be a Gyöngéd barbárokat és nagyon vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Pocket kiadásban vettem meg, amit egyáltalán nem bántam meg. Sokan mondják, hogy kicsi a betűnagyság, de szerintem pont olvasható, bár ha egy picivel nagyobbak lennének a betűk, tökéletes lenne. 

A kötet két részből áll. Az első rész egy papírbálázóról szól, aki könyveket és papírokat báláz már 35 éve, de a munkája miatt minden nap meghal a lelke egy kis darabja, mert a könyvek az élete. Nem szereti tönkretenni a könyveket, de nem is akar máshol dolgozni, ugyanis nagyon szereti a munkáját. Ez a furcsa kettősség dominál a könyvben, sok szép életigazsággal és filozofikus leírással van bővítve. 

A második részt viszont nem annyira értettem, talán még nem vagyok elég érett vagy nem tudom, de nem értettem meg a mögöttes tartalmát. Főszereplőnk Vladimír, aki imád grafikákat készíteni és legtöbbször az élet furcsaságait örökíti meg. Természetesen rengeteg abszurd élethelyzetbe keveredik. Ahogy már említettem, engem ez nem annyira érintett meg, bár ha van aki érti az magyarázza már el. :D

Természetesen a mondanivaló nagyon mély és érzelmes, néhol én is megkönnyeztem egyes részeket. Egyik történet sem az a gyors folyású akció vagy fantasy történet, főleg az első rész, de élvezhető. Nekem különösen tetszettek az első rész fejezeteinek első mondatai, mert ugyanazt az egy mondatot ismételte meg 3 vagy négyszer, de persze mindig más szórenddel és jelentéssel. Ahogy már említettem nekem az első rész csillagos ötös, a másodikat pedig majd pár év múlva újra elolvasom. 

Szóval összességében szerintem megéri elolvasni, de csak akkor ha érted a mögöttes tartalmakat és elég érettnek érzed magad ehhez. 

 Pontozás:

Történet: 5/3,5 ahogy már említettem a második rész nem jutott el a szívemig

Stílus: 5/5 néhol csapongó, de élvezhető

Szórakoztatás: 5/4 nehéz olvasmány, nem lehet egy nap alatt elolvasni

Vége: 5/5* mindkettő történet vége szívszorító és élethű volt

Kiadás: 2018

Oldal: 197

Idézetek:

" Ha tudnék írni, akkor az ember nagyon nagy boldogtalanságáról és nagyon nagy boldogságáról írnék könyvet "

" Olyanok vagyunk, mint az olajbogyó, csak összetörve adjuk ki önmagunk legjavát. "

" Az ég nem emberséges, és a fölöttem és az alattam és a bennem zajló élet szintén nem az. " 

" Nem akartunk semmi mást, csak a végtelenségig és örökkévalóságig így élni, mintha már mindent rég elmondtunk volna egymásnak. "

" Két dolog tölti el elmémet mindig új és növekvő csodálattal... a csillagos ég "

Ha tetszett nektek a bejegyzés jelezzétek kommentben, és osszátok meg, ha szeretnétek. Köszönöm, hogy elolvastátok, nem sokára jön a következő poszt.